Márton nap
A legenda szerint, amikor az egykori Savariában, a mai Szombathelyen
Márton hírét vette, hogy püspökké akarják szentelni, nagy
alázatosságában a követek elől a liba ólba rejtőzött. A libák azonban hangos
gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét.
A néphit azonban a Márton napi lúdfogyasztást más okokkal is
indokolja.
A liba mellcsontjából meg lehet jósolni, milyen lesz a
következő időszak időjárása: ha fehér a csont, akkor kemény, hófúvásos lesz a
tél, ha vörös, akkor amolyan fekete karácsonyos locspocsos télre van kilátás.
A tavasszal kikelt liba novemberre éri el hízásának azt a
fokát, amely a lúd rangjára emeli. Ilyenkor finom, ikrás a zsírja, óriásira
növekszik a mája, amely az igazi fölséges csemege. A vagdalt hússal, gombával
töltött lúdnyak sem utolsó, tudjuk, hogy tíz tyúknyaknál is jobb.
És mit szól a kedves olvasó az aprólékból főzött aranyszínű,
illatos erőleveshez? Az igazi különlegesség a dús melle és az impozáns combja,
számtalan variációban elkészíthető. Vigyázzunk, hogy a bőre mindig ropogós
legyen. A sült libához nagyon illenek az őszi zöldségek, lila káposzta,
kelbimbó, brokkoli, zeller, sütőtök és az őszi gyümölcsök, alma, birsalma,
körte, szilva.
És persze a libapecsenyét a November 11-re frissen kiforrt
borral illik leöblíteni. A zsírosabb, tartalmasabb hús vöröset kíván, legyen az
egy fűszeres kadarka, vagy egy gazdag kékfrankos
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése