Paleo Séf

A legenda szerint, amikor az egykori Savariában, a mai Szombathelyen Márton hírét vette, hogy püspökké akarják szentelni, nagy alázatosságában a követek elől a liba ólba rejtőzött. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét.

A néphit azonban a Márton napi lúdfogyasztást más okokkal is indokolja.

A liba mellcsontjából meg lehet jósolni, milyen lesz a következő időszak időjárása: ha fehér a csont, akkor kemény, hófúvásos lesz a tél, ha vörös, akkor amolyan fekete karácsonyos locspocsos télre van kilátás.

A tavasszal kikelt liba novemberre éri el hízásának azt a fokát, amely a lúd rangjára emeli. Ilyenkor finom, ikrás a zsírja, óriásira növekszik a mája, amely az igazi fölséges csemege. A vagdalt hússal, gombával töltött lúdnyak sem utolsó, tudjuk, hogy tíz tyúknyaknál is jobb.

És mit szól a kedves olvasó az aprólékból főzött aranyszínű, illatos erőleveshez? Az igazi különlegesség a dús melle és az impozáns combja, számtalan variációban elkészíthető. Vigyázzunk, hogy a bőre mindig ropogós legyen. A sült libához nagyon illenek az őszi zöldségek, lila káposzta, kelbimbó, brokkoli, zeller, sütőtök és az őszi gyümölcsök, alma, birsalma, körte, szilva.

És persze a libapecsenyét a November 11-re frissen kiforrt borral illik leöblíteni. A zsírosabb, tartalmasabb hús vöröset kíván, legyen az egy fűszeres kadarka, vagy egy gazdag kékfrankos